Elmélettől a gyakorlatig: Caminopipőke

Nem egyszerű megvalósítani az álmokat, mert gyakran nem olyasmiről álmodozunk, amire igazán szükségünk van. Nem csak az álompasiknál/nőknél vagy ez így, hanem egy egyszerű lábbelinél is. Pannival jól kitaláltuk, milyen legyen a Mauna Camino modell (előzményeket lsd. itt), és amikor elkészült az első pár, jöttek a gyakorlati felfedezések, hogyan készüljön el a második első pár :yes:  

Az egész tervezésnek van valami varázsa, emiatt egyáltalán nem kudarcnak éltük meg, hogy az első nem olyannak sikerült, amilyennek megálmodtuk. Újabb kreatív perceket szült, ami Panninak ad több munkát, nekem inkább csak lehetőség lett: kipingálhattam a mintacipőt!

Mindig is szerettem volna virágos bakancsot, nos, a technikai malőrök ezt lehetővé tették számomra. Neki is álltam a rajzolgatásnak, hogy is szeretném. Gondolkodtam kismadárban, színes virágfüzérben, majd egyre alább adtam, mikor kiderült számomra, hogy nekem kell ráfestenem a mintát a cipőre. Mire odaértem Pannihoz, már egy egészen egyszerű mintánál tartottam, mikor festeni kezdtem meg képtelen voltam tartani a mintát, úgyhogy úgy döntöttem lesz ami lesz, ez úgysem a végső modell, valahogy majd csak ki fog nézni. Mikor elkészült az első oldal, hajlottam rá, hogy így marad, de Panni biztatott, hogy nem baj, ha nem egyformák az oldalai, csak csináljam!

Arra gondoltak, milyen igaza van! Rögtön feladnám. Mi lesz velem a Camino-n, majd ott is leülök, hogy na innen nem megyek tovább? Úgyhogy fogtam a krétát, ecsetet, és próbálkoztam tovább. Az első minta egészen görcsösre sikerült, mert arra törekedtem, hogy olyan legyen, mint amit kitaláltam. A másodiknál kezdtem el élvezni a festegetést, meg is hosszabbítottam a mintát. A harmadik oldalnál már nem rajzoltam fel minden egyes ábrát, csak referencia pontokat tettem,  és a negyedik oldal megfestése már igazi csemege volt! Még meg sem száradt a festés, fel is kaptam magamra, és kiszaladtam a városba öt kilométert gyalogolni, hogy érzésre milyen.

A talp nem merev, az új felsőrésszel a cipő jóval könnyebb, mint a bőrbakancs, a merevített bokarész pedig remekül tartja a bokámat. Az orr részt direkt bőre hagytuk, így nem nyomorgatja össze a lábujjaimat. Egyelőre ennyi az észrevételem, na és a nyelv résznél túl meleg.

Pannival úgy döntöttünk, hogy hosszabbra veszi a nyelvet, és kevesebb szivacsot tesz bele, hogy jobban szellőzzön. Másmilyenre csinálja az orr résznél a fűzőszemeket, mert ennél nem igazán praktikus helyre kerültek. A kis üzemben ma hozzá is fogtak a második párnak, ami a bátyámé lesz, már az elsőből tanultaknak megfelelő korrigálásokkal. Ez az ő egyéniségéhez fog passzolni, és nem az én bohókás színvilágomhoz, ezért drapp és fekete elemek lesznek benne.

Nekem pedig ott a móka rész, hogy teszteljem a kész cipőt vízben, sárban, hegyre fel és hegyre le, aszfalton és földek hepehupás felszínén, rövidebb és hosszabb távokon, hogy ha bármi gond van vele, előjöjjön, mielőtt Panni nekifog a végleges cipő elkészítésének, amiben nekivágok a Camino-nak (amit már nem fogok kipingálni).

Mauna Camino teszt modell

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!