Egy csipetnyi csoda

Már egy hete bandukolunk úgy, hogy a caminós társamnak erős fájdalmai vannak az egyik lábában. Próbáltunk mindent: masszírozást, mindenféle krémeket, fájdalomcsillapítót. Próbáltunk különböző energetikai módszereket, kértünk távból segítséget, ami nálam működött, de nála nem hozott javulást.

Bármit csináltunk, a fájdalom egy idő után ugyanúgy jött vissza, olyan mértékben, hogy szinte rá sem tudott állni a lábára. Egy hét után ez már nagyon-nagyon kimerítő. Ezért a mai napra nem terveztünk semmilyen célállomást, hogy meddig menjünk el, úgy voltunk vele, megyünk addig, ameddig a lába visz. Az első tíz kilométer után megint jöttek  a nagyon erős fájdalmak. Szinte méterenként kellett megállnunk, hogy aztán újra talpra tudjon állni. Ekkor közel voltunk Hontanashoz.

Hontanas szerepel az útikönyvekben, valamikor középkori zarándok falucska volt, és arról híres, hogy egész jól megmaradt akkori állapotában. Mondtam a caminós társamnak, hogy itt mindenképpen meg kell szállnunk, hiszen egyszerűen nem bír tovább menni. Még mielőtt beértünk volna a faluba, megpillantottam egy kis építményt. Odamentem, és láttam hogy belül ki van alakítva egy kis szentély, és bent áll Szent Brigitta szobra. Életemben nem hallottam még erről a szentről, de elolvastam, hogy miket írnak róla, és támadt egy ötletem.

Mondtam a társamnak, menjen be és könyörögjön Szent Brigittához, hogy vegye el tőle a fájdalmat. Rám nézett, és láttam a szemében, hogy szó sem lehet róla, hiszen ő semmi ilyesmiben nem hisz. De azután csak sikerül beterelgetnem és magára hagytam. Hogy mit kezdett a lehetőséggel, arról nem tudtam semmit sem. Mikor kijött, azt mondta: „áh nem ér ez semmit sem”. Ugyanúgy fájt a lába.

Bementünk Hontanasba, megreggeliztünk. Üldögéltünk egy kicsit ott a bárban, élveztük, ahogy süt a nap, majd  egyszer csak azt mondta, mintha picit jobban lenne, szerinte menjünk tovább. Úgyhogy kerestük a következő szállást.

Ahogy mentünk mentünk a Meseta lankáin, egyszer csak felém fordul, látom potyognak a könnyei. Azt hittem, megint erős fájdalmai vannak, de nem. Rám nézett és azt mondta: „nem fogod elhinni, de semmi fájdalom nincs a lábamban”.

Nem tudtam meg se szólalni. Egyszerűen hihetetlen, hogy ilyen előfordulhat, számunkra ez egy kisebb csoda! A csoda azonban csak körülbelül harminc percig tartott. Ez a harminc perc azonban elég volt arra, hogy megint észrevegye a lepkéket, mosolyogjon, fényképezzen, élvezze a Caminót. Aztán megint kezdődtek a fájdalmak, bár nem olyan mértékben, mint korábban.

Battyogtunk tovább és azon gondolkodtam, ha harminc percre elmúlt a fájdalom, akkor miért nem múlhatna el hosszabb időtartamra, ha ugyanezt az irányt követjük. Ahogy ezen gondolkodtam, egyszer csak megjelent előttem San Anton. San Anton egy kolostor romja. Egyszerűen hihetetlen volt! Rettentően hasonlított nekem az otthoni pálos kolostorromokra. Elolvastam, ami a falra van írva: ezek szerint a 15. században itt zarándok kórház működött, ma pedig meg lehet itt szállni. Úgyhogy bementem és megkérdeztem van-e szabad ágy. Egy ausztrál hölgy fogadott, aki itt dolgozik önkéntesként és elmondta, hogy szabad ágy az van, de nagyon kevesen maradnak itt, mert nincs elektromos áram és nincs víz sem. Úgyhogy egy igazi zarándok élményt tud ez a szállás adni, amit kevesebben vállalnak be. Van viszont hatalmas mély csend, gyönyörű környezet és nagyon-nagyon jó energiák. Úgy döntöttünk caminós társammal, hogy ma este itt szállunk meg, hátha sikerül megélni ugyanazt az élményt, amit a Szent Brigitta szentélyében megélt, és hosszabb időre is elmúlik a lábából a fájdalom.

Elmesélve, talán nem nagy dolog, de ha valakinek ilyen erős fájdalmai vannak egy héten keresztül, annak bizony csodaszámba megy, még ha csak egy félórára is megszűnik a fájdalom.

Gyönyörű ez a hely! Hihetetlen ez a csend!

Az estét egészen vidáman töltöttük gyertyafényes vacsoránál, amit a segítők készítettek nekünk. Aztán korom sötét borult az egész szobára, ami nem zavart bennünket, mert mostanra már ismerjük a hátizsák minden zegzugát, és sötétben is tudjuk minek hol van a helye. Éjszaka nagyon hideg volt. Fölvettünk magunkra minden ruhát, amink csak van és úgy bújtunk a hálózsákba.

Még sötét volt, mikor reggel felébredtünk. Ébresztő óra nélkül, automatikusan ébredünk reggel 6-kor. Ránéztem a telefonomra, és meglepődve láttam, hogy január 1-ét mutat. Elbíbelődtem vele, mire visszaállítottam az aktuális időt. Aztán kibotorkáltam az udvarra és hihetetlen látvány tárult elém: a  gyönyörű csillagos égbolt. És csak álltam, és néztem mennyire gyönyörű, ahogy minden látszódik,  hiszen a kolostornak a teteje teljesen hiányzik, csak körben a falai vannak meg.

Még nem tudtam, hogy hogyan fogunk tudni elindulni, milyen állapotban van az társam lába. Reggeli után útra keltünk és csak mentünk, mentünk, mentünk… És 27 kilométer már mögöttünk van és ő mosolyog, és fájdalom még mindig nincsen, remélhetőleg nem is lesz. Vagy ha igen, újra megbirkózunk vele.

Buen Camino!

(Szerkesztette: Tantusz ;-) )

 

 

 

 

4 thoughts on “Egy csipetnyi csoda

  1. Névtelen

    Ez nagy csoda ami veletek törtėnik :heart: ės köszönöm hogy meg osszátok velünk.

  2. S.Mária

    köszönjük a megosztást,a csoda kísérjen végig az utatokon. Mária Misi

  3. Névtelen

    Többször átolvastam az írásodat és nagyon elgondolkodtató! Mennyi minden van a „mélyben elrejtve” amit cipelünk, ami előbb utóbb fizikai fájdalomban nyilvánul meg és nem értjük mi történik!Megtalálni a gyökerét, mert csapongunk, hol, mi, merre? nem is olyan egyszerű.A csoda az, ha valahogy rátalálunk akkor, amikor nem számítunk rá! Mert elengeded, úgy, hogy észre sem veszed. :yahoo: :heart: :rose: Marcsi

  4. Kristán Katalin

    Csoda- nagyon jó hogy létezik. Mutatja, hogy aktiválni tudod a belső mintát, az Isteni rendet. Minden probléma, betegség..eltérés a rendtől. Ha erős hittel, imádsággal… aktiválod a DNS-ben az őssejteket, akkor visszakapod a RENDET.. :heart:

Hozzászólás a(z) S.Mária bejegyzéshez

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!