Cruz de Ferro

Megálltam egy kis szökőkútnál, aminek a tetején egy elhasznált bakancs van, és mellé raktam az én kis cipőmet is. Cruz de Ferro felé tartok, és valami  hihetetlen boldogság van bennem. El nem tudom mondani, hogy miért, hiszen egy elég nehéz szakaszon megyünk felfelé és felfelé. De ez a felfelé út valahogy sokkal könnyebb, mint az eddigiek. Hogy most ez annak köszönhető-e, amit a korábbi bejegyzésemben írtam, azt nem tudom, nem is kutatom. Egyszerűen csak élvezem. 

A természetben mindig jobban érzem magam, mint a városokban, és ez a hely csodálatos!

Nem értem hogy, de ezekre a napokra elfogyott körülöttem a tömeg és csak összesen hárman battyogunk az egész belátható útszakaszon. Ugyanúgy megritkultak körülöttem az emberek, mint 2014 után, és végre tudok csak magammal foglalkozni. Talán ettől vagyok ilyen boldog.

Végig tudtam gondolni, hogy mennyire nem tetszett a Camino első három hete, és ugyanígy mennyire nem tetszett az életem első fele. Még akkor is, ha tudom, hogy mindig a legjobb tudásom alapján döntöttem, reagáltam. És nem bánom, csak sokkal nehezebb volt úgy élni. Mint ahogy a Caminót is sokkal nehezebb volt úgy járni,  mint ahogy az első három hetét jártam. De az út, mint ahogy már sokszor mondtam,  olyan mint maga az élet: van, amikor arról szól, hogy a körülményekkel hogy tudunk boldogulni, és van, amikor arról, hogy az egyedülléttel mit tudunk kezdeni.  Akár  egészen pozitív értelemben véve, mint amit most élek meg.

Előttem itt énekel Sándor, valahogy már őrá is átragadt a boldogság érzet. Mögötte jön mosolyogva a Bátyám, sorban egymás után gyalogolunk, de mindenki a maga kis világában teszi ezt. Valahol ilyennek álmodtam meg a Caminót, még mielőtt elindultam, ezért ért sokkhatásként az első pár hét, ami teljesen másmilyen volt.

Kicsit nehéz felfelé kaptatni, de jó. Mintha most tényleg otthon lépdelnék. Teljesen mindegy hol megyek, mennyire nehéz, de ezért az állapotért nagyon sok lépést kellett megtenni,  nagyon sokféle lépést. Mint ahogy az életben is meg kell dolgozni azért, hogy valós belső békénk legyen. De mindig  megéri, itt az úton is és a mindennapokban is, mert a ma egyben a holnap is.

Már tudom mitől vagyok nagyon boldog, pár perc és elérem a Cruz de Ferrót és ezzel utolérem önmagam.  Az előbb megálltunk egy bárban egy kis meleg teát inni és megkért egy amerikai hölgy, hogy fordítsam le mik vannak ott a karkötőkre írva, ezért odaléptem. Mindenféle jó kis szöveg volt és az egyik karkötő nem akart az istennek sem felfordulni, ezért azzal nem foglalkozott, a többiből vásárolt. Aztán mikor elment, megfordítottam azt, amelyik nem mutatta meg magát, és most itt van a kezemen. Az van ráírva: „Valora lo gue lieres, no lo gue pierdes”, ami azt jelenti „Annak van értéke, amid van és nem annak, amit elveszítesz”.

Ezzel a mondattal érkezek a Cruz de Ferróhoz. Itt hagyom magam mögött mindazt, amit értékesnek tartottam, amit sajnáltam hogy elveszett, amit szerettem volna visszakapni, pedig már nem része az életemnek.

És a Cruz de Ferrótól elindulok a holnap felé. És ahogy már tegnap is írtam, másként lépkedek, másképp gondolkodok, másra figyelek oda, mást értékelek, mást engedek be az életembe és mást tartok meg az életemben, mint ahogy korábban tettem.

A kövecskémhez, amit elhelyezek ezek a gondolatok társulnak: „Nem fájdalmat, terheket, veszteséget hozok ezzel a kővel, hanem a képességet, hogy mindez elengedhető, feldolgozható. Legyen ez a kő a megkönnyebbülés, az elfogadás, a befogadás, a feldolgozás, az elengedés szimbóluma. Amen.”

Három éven át dolgoztam magamon, hogy ezzel a mentalitással állhassak most itt: mosolyogva és előre tekintve. És elhelyezzem itt ennek a gondolatát, ezt a hozzáállást, hogy úgy is tekinthetünk előre a jövőbe, hogy nincsen a hátunkon a múlt súlya. Annak felismerése, hogy ezek a súlyok már nincsenek velem – mert érezhető a különbség milyen volt míg velem voltak – igazi megkönnyebbülést tud hozni.

 

Buen Camino!

 

(Szerkesztette: Tantusz  :cry: )

 

 

One thought on “Cruz de Ferro

Hozzászólás a(z) Kristán Katalin bejegyzéshez

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!