Bármikor, bárhol, bármi megtörténhet

Amikor eldöntöttem, hogy meg kellene próbálni a Camino-t, elöntöttek a félelmek. Akkor még azt hittem, hogy a fizikai fájdalmaktól félek, amiket a sok gyaloglás okozhat a műtött térdemnek, így nekiálltam tudatosabb gyaloglást tanulni, edzeni, mert előre ki akartam küszöbölni, hogy kikészüljön a lábam, vagy gondoltam lemondom, ha úgy látom nem is bírnám. Nagy balgaság volt így hozzáállni.

Még el sem indultam a Camino-n, de azt már megtanultam, a Camino sokkal hamarabb kezdődik, és sokkal tovább tart. Az elmúlt pár hét alatt az egész életem a feje tetejére állt, és talán egyetlen dolog stabil bennem, a térdem, amiben annyira nem bíztam. A térd azonban hatalmas szimbólum! Mindig tudtam, de nem adtam neki valahogy hangsúlyt. A térd az alázat szimbóluma. Nem a térdem a gond, hanem a bennem lévő alázat az életem történései iránt, még mindig! Ez az út a hitről szól. Hozzájárulok a testem állapotához a bennem zajló folyamatokkal.

A félelmeim miatt edzésként lenyomtam 150km-t és semmi bajom nem lett. Majd hazajöttem, mert azért az élet nem csak erről szól, és amikor itthon pihengettem, egyszercsak hopp! nagy zaj, a cicám megijedt, de nagyon, és a csupasz lábamról sprintelt kieresztett karmokkal, végigszántva a lábam, egészen a körömágyig, majd csikarta tovább végig a parkettát. Megjelenítette milyen a félelem: nyomot hagy. Szinte azonnal beköltözött minden csillag az én szobámba, és nagyon cifrát mondtam :yahoo: Viszont hirtelen elmúlt minden korábbi, fizikai síkra vonatkozó aggályom. Nem csak állítottam, hogy így van, hanem tényleg elmúlt. Ennyi! Nem kell ahhoz Camino-ra menni, hogy lesántuljak. Nem erről szól! Nem kell tőle félni. Lazítani kell! Semmi sem lehet görcsös, a tudatosságra való törekvés sem! Bármikor, bárhol, bármi történhet – és történik is, amire szükségünk van.

Izgalmas perceim is voltak, nem csak fájdalmasak, azt is hadd osszam meg. Pannitól képet kaptam az alakuló lábbelimről. Pontosan olyan, mint amilyennek szeretném (fényképről legalábbis): zöld és piros, és nem vagyok nagy magyarkodó, de kértem, ebben az egyben legyen már benne valahogy Magyarország. (előző ide vonatkozó írás:Itt) Íme félkész állapotban:

Alakulnak a dolgok szépen. Közben a bátyámat is figyelem, benne is dúlnak mindenféle dolgok, majd egyszer csak megszólal, és hirtelen kibukik belőle valami szívmelengető bölcsesség. Ő is olyan, mint egy szikladarab, amit mardosnak az óceán hullámai (utalás erre a bejegyzésre), és próbál ellenállni, majd egyszer csak megadja magát, és szétszaladnak a szikla porszemei a vízzel mindenfelé, és nem marad ott más az erőlködésből, mint egy nagy sóhaj, és egy békés mosoly. Jó kis zarándoktársak leszünk. Lépegetünk kívül, belül… és sanda gyanúm, hogy sokat fogunk sóhajtozni, s ha születik belőle valami szívmelengető bölcsesség, azt mind leírom :mail:

(további Camino írások érhetőek el a tag-re klikkelve)

One thought on “Bármikor, bárhol, bármi megtörténhet

  1. puszmarcsi

    Szép is csinos is, kényelmesnek látszó „topánka” – mert az -. Kalapot le!!! :yahoo: :heart: marcsi

Hozzászólás a(z) puszmarcsi bejegyzéshez

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!