Azt gondoljuk, hogy akkor mennek rendben a dolgok, ha minden jól megy. Pedig akkor mennek rendben a dolgok, ha minden természetesen fejlődik, változik az Univerzum rendje szerint. A mi “jó” értelmezésünk nem az Univerzum természetességéhez kapcsolódik, hanem a viszonyításokhoz, az pedig az értékrendjeinkhez, ami nagy mértékben függ a neveltetésünktől, hitrendszerünktől, körülményeinktől, érzékszerveinktől, tudatosságunktól  stb., és egyre messzebb kerülünk az Univerzum működésének megértésétől.

A Teremtő nem járhat mindenkinek a kedvébe, keresvén ki, miben képes meglátni a jót, marad az univerzális működés, a természetes folyam.  A természet pedig nem viszonyít, hanem sodródik, mint ahogy a víz sem gondolkodik a folyóban, hogy jobbra, vagy inkább balra tartson, csak halad.

Ez azonban nem jelenti, hogy kiszolgáltatottak lennénk, mi, Emberek, ugyanis megvan a képességünk, hogy változtassunk a megélésünkön, azon, amivel valamit jónak, vagy rossznak tartunk. Megvan a képességünk, hogy változtassunk az értékeinken, meglátásainkon, szokásainkon, meggyőződéseinket, hozzáállásunkon, ami alapján élvezünk valamit, vagy épp szenvedünk tőle. Megvan a képességünk, hogy felmérjük mi fejlődés nekünk, és mi nem, és ha így gondolkodunk, a “jó” értelmezésünk átalakul.

Mivel az emberi világban értelmezett jó viszonylagos, törvényszerűen az a jó, hogy minden fejlődik, és az, hogy ennek működésben tartásához nem feltétlenül kell mindig mindennek jól megélhetőnek lennie. Az Ember úgyis képes a dolgokat jól megélhetővé átfordítani. Kinek a hibája, ha nem él ezen képességével? Képes rá, ha nem ahhoz a formához ragaszkodik, amiben valami már nem jó, és máris találhat új formát, amiben újra jól megélhető lehet. Képes rá, ha nem azokhoz a gondolatokhoz ragaszkodik, amik szerint valami nem jó, és máris találhat olyan gondolatokat, amik alapján elfogadható lehet.

Felejtsük el az állóvizet kavargató akarást, rögeszmeként belénk vésődött értékeket, meglátásokat és legyünk nyitottak az áramlatokra! Lehet, hogy kalandosabb utunk lesz, de könnyebben megtanulhatjuk megérteni a folyót, ha részévé válunk, mintha csak elmélkedünk, olvasgatunk róla a folyóparton, hogy úgy is lehet működni.

Legyünk mindig megfigyelőek, hol rohan a sodrás falnak, vagy kőnek, és hozzunk olyan döntéseket lehetőségeknél, melyek aktuális legjobb tudásunk szerint önmagunk megkérdőjelezése után is legmegfelelőbbnek tűnnek, és ha mégsem voltak azok, még mindig hozhatunk újabb döntéseket, mert döntéseink nem többek, de nem is kevesebbek, mint az evezőcsapások, amivel irányt adhatunk a sodródásban megéléseink milyenségének…