Az emberi elme alapjáraton a dualizmus ösvényeit követi. Számára valami vagy van, vagy nincs; talán van, talán nincs; vagy igaz, vagy nem igaz, vagy lehetséges, vagy nem. Az Igazság ennél stabilabb.
Amire rábólint az elme, hogy igaz, annak ad zöld útvonalat, amit tagad, azzal nem enged foglalkozni, helyesebben a dualizmus kettősége miatt úgy enged foglalkozni azzal, amit nem tart igaznak, hogy a másik oldalt tanítja meg, mivel jár azt nem igaznak tartani.
Így könnyű különböző utakra tévedni, hiszen a matematikai kombinatorika elve alapján egyre több a variáció, kiben milyen igazságok alakulnak ki.

A Nagy Igazság azonban EGY, és mind ismeritek. Földi testetekben nem az elmétekkel ismeritek fel, hanem emlékeitekben. Ezért ha bármi üzenetet hallotok, azt ne pusztán elmétekkel hallgassátok meg, hanem megérzéssel, és ha ott ismerős érzéseket kelt, utasítsátok az elmét, hogy adjon neki zöld utat, hadd fedezzétek fel jobban, még akkor is, ha az logikátlan, megmagyarázhatatlan, ahhoz, hogy rezgése újra átjárhasson benneteket

Az elme, logika próbál majd eltéríteni. Ez a dolga. A tudatosság folyamata egyfajta harc” az elme működésével szemben, mely újra és újra két lehetőséget nyújt, és mindig választani kell valamelyiket… Te azonban nem az elméd vagy!