Az üzenetek, gondolatok mindig csak akkor, vagy annak jó dolgok, akinek éppen akkor beleillenek az életébe, épp akkor segítenek megérteni valamit, ezért könnyebb személyre szabottan üzeneteket átadni, mégis azt gondolom, gyakran történnek velünk párhuzamosan hasonló dolgok, megélések, így van, ami többekhez is szólhat, ezért szoktam leírogatni gondolatokat…
Tegnap is kártyáztunk Symbolonnal egyikőtökkel, és felépítettünk egy kvantumágyat is kristálykoponyákból, hogy megmozduljanak „beragadt” energetikai elemek, hogy könnyebben elviselhetőek legyenek a tanítások, amik az Istennek nem akarnak pihenni, folyton csak jönnek, és jönnek, és az Ember fia nagyon el tud fáradni, vagy épp el tud keseredni tőlük. Működött! Nevetgélés, felszabadulás lett belőle.
A tegnapi gyakorlásunk tanításaiból hadd osszak meg pár gondolatot:
Sokan hallottatok már az átkalibrálásról. Érdekesnek, esetleg vonzónak tűnt, mikor hallottatok róla, most viszont, mikor már sokan benne is vagytok, valahogy nem tetszik Nektek. Nem az történik, amit ígértek Nektek, vagy csak nem azt ígérték, ami történik?
Beszélgessünk kicsit az átkalibrálásról!
Az átkalibrálás a Föld bolygót, eképp a rajta élőket érintő energetikai folyamat. Megváltoznak rezgések, aminek következtében megváltoznak tudatosság szintek, működésformák, értékek. Olyasmi ez, mint amikor a 10-es számrendszerből át kell térni a 12-es számrendszerre, ami teljesen másféle gondolkodással jár. Hirtelen az ember nem tudja mennyi az annyi, míg át nem szokik az új rendszerre. Főleg akkor nehéz mindez, amikor az oktatásban még 10-es számrendszert tanítanak, de felnőttként a 12-es számrendszert kellene használni a boldoguláshoz. Jön a káosz. Akkor most mi van?
Sokan ilyesmin mennek keresztül az átkalibrálással. A tanult működés nem működik, nem hoz boldogságot az életben megoldandó feladatok mellett. Egyre több a belső konfliktus, amitől egyre fáradtabbak, ingerlékenyebbek az Emberek. Aki az átkalibrálás előrehaladottabb stádiumában jár, nehezen viseli a régi működésű embereket, pedig az a többség, és nem nagyon talál partnereket az új működés gyakorlásához, ezért nehezebb ebben az irányban kitartani.
Ha alkalmazunk is újtechnikákat, új megközelítéseket, egyet folyton megtatunk a régiből, ez pedig az eredmény orientált működés, amit az újra is szeretnénk rávetíteni, így sokszor ott van bennünk: “Rendben, felvállalok egy új gondolkodásmódot, de hol van a jutalma? Hol van a felmutatható eredménye?” – Nem így működik! Ezzel a hozzáállással csak újabb belső konfliktushoz jutunk, ahol a régi összecsap bennünk az újjal, és megint azon vesszük észre magunkat, hogy szomorúak vagyunk, elegünk van, fáradtak vagyunk, pedig annyira akartuk a megváltódást.
Pont ez a baj: mindenre túlzott akarás ül rá. (akarom/ el akarom kerülni)
Nem érzem jól magam? – Jól akarom érezni magam!
Nem sikerül valami? – Fel akarok mutatni valami sikert.
Nem fogadnak el valamit tőlem? – Be akarok bizonyítani valamit.
Elveszítek valakit! – Pótolni akarom valaki mással.
Mindenre van valami akarás reakciónk.
Sokszor nem az élet nehéz, hanem akarni nehéz – többet, mást, máshogy, máskor stb., mint ahogy megadatik. Nehéz folyton akarni, és nem is kellene, de magunktól nem hagyjuk abba az akarást (ami erősen lineáris folyamat), ezért nehezülnek a folyamatok, hogy feltűnjenek. Feltűnnek? Egyelőre sokaknak csak az tűnik fel, hogy nehezebb, vagy többször nehezül, vagy tovább tart a nehéz rész.
Kristálykoponya üzenet
El fogtok jutni oda, hogy arra is felfigyeljetek, mi, mitől nehéz. El fogtok jutni oda, hogy ne csak arra fókuszáljatok, hogy mit akartok, vagy mit nem akartok, hanem arra is, hogy mire van szükségetek, és mire nincs, majd szép lassan az is ki fog rajzolódni, hogy mihez, mire van szükségetek. Amikor ez már működik, akkor kezdjetek el kitartóan közelíteni! Amíg nem éreztek rá erre, addig főként csak próbálkozzatok, és megfigyeljetek. Amikor nehézzé válik a próbálkozás, ne még jobban akarjátok, hanem keressétek: szükséges-e az, amit akartok, ahogy akarjátok, amikor akarjátok – mert ott lesz valahol elrejtve a siker/kudarc kulcsa.
Köszönöm