Pihentettem a szemem a sok fordítás után, és gyönyörködtem abban, ahogy a fény meg-megcsillant a kristálykoponyákon, és kezdtek bekúszni gondolatok: te mit értesz megfelelő önértékelésen, vagy annak hiányán?

Elsőre a következő kifejezések jutottak eszembe: kishitűség, kevesebbnek tartja magát, vagy önteltség, túl sokat gondol magáról. A belső hang azonban azt felelte:

“Ezek ugyanannak a rezgésnek a duális megjelenései. Ha erre indulsz el, csak minősítések rezgéséig jutsz el. Az önértékelés ne elmebeli minősítést jelöljön, mert az csak annak megfelelő viselkedési formákat, hozzáállást, világképet, működésformát fog felmutatni. Ezért nem tudtok hatással lenni a sejtjeitekre. Emelkedj fentebb, és az önértékelést ne külső világnak való megfelelés viszonyrendszerébe helyezd, hanem az egyén szintjére: mely az egyén saját viszonyulása saját Isteni részéhez.

A “kishitű” magyar szó még magában foglalja az eredeti rezgéstartalmat, kicsi a hite, kicsi benne az Isteni jelenlét. A szó ma értelmezett alacsonyabb rezgése már arra terel, mennyire tartod magad, és hogy ehhez kívülről kell megmérettetni, külső visszajelzések alapján: elég jó vagy-e? elég szép vagy-e? elég ügyes vagy-e? elég okos vagy-e? stb. de mindez pusztán eredménye a belső istenkép elveszítésének: rezgés visszaesés, és korlátok közé kerülés.

Aki elveszíti magából a belső Isteni részben való hitet, az azonosulni sem tud vele, működtetni sem tudja. Kifelé próbálja elhelyezni magát, ami a belső hit nélkül bármerre indul, egyensúlytalanság, hiszen csakis a belső Istennel együtt vagytok egyensúlyban, mert eredendően úgy lettetek teremtve.”

Vagyis az önértékelés hiányával nem arra utal Kryon üzeneteiben, hogy ki mennyire tartja magát mások viszonyában, akár saját maga szemében, hanem arra, hogy kiben mekkora jelenléte van a belső Istennek, ki mekkora hitű. Ha szeretnénk visszatalálni az öngyógyítás képességéhez, nem sokat, vagy többet kell gondolnunk magunkról, nem többre kell tartsuk magunkat, hanem a belső Istenhez kell visszatalálnunk, mert ez a belső részünk képes a gyógyításra.

Ergó, hiába akarom elhinni, hogy elég jó vagy ahhoz, hogy meg tudjam gyógyítani magam – ez csak saját magam minősítése, duális szint: vagy sikerrel járok, és örülök neki, vagy nem, és csak csalódok. Viszonyulásokat eredményező rezgéssáv. Akkor fogom magam biztosan  meggyógyítani, ha képessé válok arra, hogy azonosuljak (együttállásba kerüljek, eggyé váljak) a bennem lévő Istennel, ami a gyógyulást előidézi, mint következmény. Mekkora különbség!