Álmodj csak, majd ébren értelmezed

Íme egy 5 dolláros tanítás, melynek lényege: mindig az jön hozzánk, amire szükségünk van. A pénzösszeg sohasem arányos a tanítások mélységével, a pénzösszegek egészen másról szólnak! Mindig a megérzésetek vezessen, miért szeretnétek pénzt kiadni, és utána már ne azt nézzétek, mennyit kell kiadni érte! A pénzösszegek egyfajta karmikus tanítás részei, a tudás máshogy terjed. Van amikor összefügg a pénzről szóló tanítással, és párhuzamosan fut vele, van amikor nem. Mindennek oka van!

Éjjel felkeltem licitálni egy apró tűzkő (kovakő) kristálykoponyára, és nagyon meglepődtem, mert ilyen olcsón még nem került hozzám koponya. Megkaptam 5 dollárért, kaptam azonban vele mást is….

Visszafeküdtem aludni, és nagyon furcsa, egészen élethű álmom volt. Idegesen várakoztam valahol. Egy férfira vártam, aki egészen közelállt hozzám, és úgy éreztem valami baj érte. Egyszercsak megjelent a barátja, akivel korábban együtt elmentek valahová, és zaklatottan sietett hozzám, hogy baj van. Szaladtam vele és a földön feküdt az, akit vártam. Egészen tisztán láttam a sebeket rajta, villámcsapás érte. A testén szó szerint lyukakat égetett a villám, teste elernyedve feküdt a földön, de időnként rándult egyet. Leguggoltam hozzá, mindenki kiabált, rohangált. Nem volt eszméleténél. Próbáltam beszélni hozzá, hátha észhez tér. Olyan érzés volt, mint akibe ki-be jár az élet, és még nem tudja, menjen, vagy maradjon. Olyan érzés volt, mint akiben óriási belső tusa megy végbe és ennek megfelelően időnként hullámzik a teste, nem feltűnően, de érezhetően. Nagyon rossz volt valóságnak megélni. Nem tudom mi lett a férfival, mert felébredtem, és egy ideig kerestem, hol vagyok, hova kerültem, miért nem mehetek mellé vissza, segítenem kell, azután helyretettem magamban, hogy most vagyok ébren, az előző csak álom volt.

Rámentem az internetre, hogy kutassak kicsit a kő után, amiből a koponya készült. Nehezen találtam bármit is, de az egyik angol nyelvű leírásban ez szerepelt: „A tűzkő nagyon fontos volt az amerikai indiánok szertartásain, ezzel hívták meg a Szellemi Vezetőket. Ez a kő szimbolizálja a jószándékot. Bármi területen a nagylelkűséget terjeszti. Ez a kő segíthet „visszatekinteni” is, akár jelen életben, akár előző életekbe, segít emlékezni.”

Az emlékezés részemről azonban inkább csak az aggodalom emléke, a tehetetlenség emléke volt. Először azért, mert az álomban nem tehettem semmit, utána azért, mert azzal sem tehettem semmit, hogy felébredtem, és kiszakadtam belőle, így nem tudtam meg mi történt utána, egyáltalán mi értelme volt ilyen szinten emlékezni. Pedig pont arra emlékeztem, amire kellett!

Leültem egy meglévő kristálykoponyámmal, hátha érkezik valami gondolat, mire volt jó ez az egész.

Csak csendben ültem minden kérdés nélkül. Egyszercsak beindult egy képsor. Míg álmomban nem láttam magam, csak éreztem belülről, hogy velem történik, ami történik, így nem figyeltem arra, milyen korban lehet, most-ként éltem át, hiszen bármi zajlik bennem, most kell legyen, ha már bennem zajlik, ezért is viselhet meg – nem ez lenne logikus? Most viszont kívülről láttam képeket. Indián nő testében voltam, és az apám teste mellett ültem, a test fölé görnyedve. Az apámat elveszítettem. Helyesbítek. Az apámat fizikai síkon elveszítettem, de megjelent mellettem egy másik síkon, ahonnan tanítani kezdett mindarról, amit ott érzékelt. Megviselt a halála, így próbáltam követni a másik síkon, de nehezen tudtam értelmezni, így teljesen magamba fordultam, hogy be tudjam fogadni a tanításait, teljesen elfordultam az életemtől, a közösségemtől. A korábbi életem, énképem meghalt az apámmal együtt, és hatalmas belső változások kezdődtek el bennem.

Na és? – kérdeztem. A belső gondolatsor azonban ment tovább.

“Számtalanszor elmondtuk már, hogy az életetek MOST-ja nem csupán egy réteg, nem csupán egy pont. A MOST számotokra az érzékelés összessége, az energiák világában számtalan réteg találkozása. Több rétegből, több emlékből dolgoztok egyszerre azon, hogy valami újat kanyarítsatok belőle, de minden rétegből ismétlésekkel indultok – „felveszitek a korábbi szálakat” érzésekben, megélésekben, hogy új szálakat fűzzetek belőle. Tudatosság nélkül azonban legtöbbször csak gépiesen újrafuttattok, ismételtek, megtartjátok a régi szálakat változatlanul, és fogalmatok sincs, mi, miért történik Veletek és a „nem tudás” „nem megértés” visel meg Benneteket.

Az emlékezés folyamata nem azért jön, hogy sztorizgathassatok magatoknak, vagy másoknak, hanem azért, hogy a felvett szálakból tudatosan szőhessetek új mintázatot. Azért kellett belelátnod ebbe az életbe, mert csúszol bele ismétlésbe. Rövid idő alatt jó pár fontos ember kilépett az életedből, és tehetetlenséggel nézed, és ez megvisel. Nem tarthatsz velük semmilyen formában, mert azzal saját életedből veszítesz. El kell fogadnod, hogy a történéseknek oka van, és feleslegesen tervezgeted másmilyenre magadban. Akinek dolga van veled, az visszatér, bármilyen formában, de magától visszatér.
Nem rohangálhatsz jelen életed múltjába, milyen volt, amikor még melletted volt, mert leszaladsz arról az idősíkról, mely előre visz. Ha jelen életedben visszatekintesz események megélésre (milyen volt akkor) lineáris síkra szaladsz, egy kiragadott apró részletet erőltetsz a Nagy Képre.”

A kristálykoponyák tanításai pont az ilyen beszűküléshez vezető látásmódból próbálnak kivezetni, végtelen türelemmel, mert minden Magasabb Szintű Entitás tudja, milyen nehéz útvonal áll előttünk, mennyiszer be tud gyűrni a megszokás, a megszokott üzemmód minden zengzetes üzenettel egyetértés ellenére. Nem elég befogadni a tanításokat, fokozatosan, lépésről lépésre gyakorlatba is kell ültetni, és ez a nehezebb része.

Az elengedés folyamata legtöbbször nehéz, mert veszteségként éljük meg. Ez azonban csupán a kiszakadás és birtoklás folyamata miatt van így, ami jelen civilizációnkat jellemzi.

NEM ABBAN HISZÜNK, HOGY TÉRTŐL, IDŐTŐL FÜGGETLENÜL EGYEK VAGYUNK, HANEM ABBAN, HOGY TÉRBEN, IDŐBEN EGY IDEIG BIRTOKOLHATJUK EGYMÁST.

Ebbe születtünk bele, ez a természetes, így erről a működésről átállni olyan feladat, mintha meg kellene tagadni önmagunkat, pedig pont ezzel a működéssel tagadtuk meg azt a részünket, mely az Egységből irányít mindent, így kénytelen úgy irányítani, hogy felfigyeljünk rá, milyen törékenyek vagyunk a működésünk miatt.

A belső erő annak a részünknek felfedezése, mely megérti mindazt, ami ér Bennünket, mely helyére tudja tenni a miérteket, mely látja azok szükségét, tanítását. A belső erő akarásmentes, birtoklásmentes, veszteségmentes, érdemes kutatni, és életünk eseményei ebben segítenek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!