Mennyi ember szenved, csak mert nem olyan, mint… nem úgy, gondolkodik, mint… nem olyan értékei vannak, mint…nem olyan a külseje, mint… vagyis mert olyan, mint a rút kiskacsa a kiskacsák között, aki valójában szépséges hattyú. Mind szépségesek, értékesek vagyunk ugyanúgy gondolkodók, ugyanolyan érdeklődésűek, ugyanolyan értékrendszerben hívők között.

Azt gondolom erre már legtöbben rájöttünk. Ha mindenki másmilyen, mint mi, akkor nem biztos, hogy velünk van a baj, egyszerűen csak nem vagyunk jó helyen. Ez a “rút” kiskacsa ébredése, amikor a hattyú nem kínozza többé magát, hogy kiskacsának tűnjön, és végre elfogadják. A nagy kérdés inkább ezután jön: hol vannak azok, akik olyanok, mint mi?

Azt gondolnánk milyen egyszerű erre a válasz, pedig lehet, hogy nem is az, merthogy olyan sokáig kellett tettetni, hogy kiskacsák vagyunk, hogy a legtöbbünknél eredeti mivoltunk teljesen homályba merült, felvett énképet gyúrtunk magunknak,  így mielőtt rátalálhatnánk igazi társainkra, le kell magunkról vedleni a felvett hamis értékeket, mintákat, szokásokat, emlékeket, és ez nem egyszerű. Előfordulhat, hogy úgy érezzük, nem tartozunk sehova.

Viszont pont a gyönyörűséges “rút kiskacsák” ébredése miatt vannak most csoport átrendeződések. Sokan keresik a helyüket, próbálkoznak kisebb, nagyobb változásokkal, változtatásokkal életükben, és nézik, úgy milyen közegbe kerülnek, ott hogyan érzik magukat. Lehet, hogy ideig-óráig újra “visszaalszunk”, de akkor megint csupa olyan dolog fog érni minket, amitől kellemetlenül fogjuk magunkat érezni, és megint fel fog tűnni, hogy keressünk tovább, ez még mindig nem az igazi, de legalább már értjük, miről van szó.