Újabb részlet a “Felemelkedő párkapcsolatok; Szenvedély, Hitelesség és Részvétek” című könyvből
Jelen pillanatban, mikor civilizációnkat gyökereiben érik kihívások, a kapcsolatok egy új formája bontakozik ki bolygónk szorongató szükségleteként. Ez az újfajta kapcsolódás olyan párkapcsolatokra építkezik, melyek létükkel a világunkat szolgálják. A régi paradigma úgy látta a párokat, hogy azok elmerültek egymásban, ami a kapcsolatépítésben katasztrófához vezetett.
A statisztikák ijesztőek (megjegyzés: USA statisztika). A házasságoknak több, mint 50%-a ér véget válással, és házasságban maradt 50%-ból sok, ha nem a többség él vegetáló kapcsolatban.
A párkapcsolatok nem zárkózhatnak be önmagukba. Ebben az új, forradalmi jövőképben az egyén saját párkapcsolatából meríthet energiát, miközben törhetetlen hűséggel tarthatja meg önmagát, és szenvedélyesen vehet részt a világ szolgálatában. A párok együttléte saját önvalójuk igaz megvalósítására épül, olyan jövőkép ez, mellyel igazság, béke, demokratikus szabadság, szolidaritás és együttérzés építhető.
A szerelem képes segíteni a lélek fejlődését. Ez a legerősebb forrása a fejlődésnek, melyet fajunk ismer az Univerzumban. Maga a szerelem is képes a fejlődésre.
A párkapcsolati szeretet megélése a tudatosságunkban fejlődik. A párkapcsolati szeretet egyre inkább olyan központi szerepű életfilozófiává válik, mely megjelenítheti az élet kiteljesedését. Olyasmivé alakul át, mely egész életünket színekkel boríthatja be.
A párunk iránt érzett szeretet érzése segít megérteni, hogyan dolgozzunk, hogyan viszonyuljunk egymáshoz a társadalomban, és természetesen ez a szeretet egy kivételes partnerkapcsolatba vezet minket, melyet szeretett párunkkal, és gyermekeinkkel élünk meg. Azt is el kezdjük megérteni, hogy a szerelem nem korlátoz pusztán a párkapcsolatunkra, hanem affinitást ad arra, hogy nyissunk a világ felé, annak kollektív harcai felé. A részvételünk saját személyiségünk sokféleségének, és adottságainknak megfelelően eltérő. Maga a szerelemben lét ad üzemanyagot az életerőnknek. Gyakran maga a szeretet táplálja a harcban való részvételünket is, mellyel kitartunk a gyötrelmes szegénységben, harcolunk a túlélésért a természetet sújtó problémákban, harcolunk a demokráciát elfojtó erők ellen, és harcolunk, hogy egy olyan világot hozzunk létre, mely valóban működőképes, és képes biztosítani számunkra a szolidaritás érzetét egymás iránt. A szeretet az alap.
A Szeretet EGY és OSZTHATATLAN. Sok ember mondogatja „Időre van szükségem, hogy a párkapcsolatomra fókuszáljak. Szeretném felépíteni a párkapcsolatomat. Ezt akarom prioritásként megélni. Ha a párkapcsolatom rendben lesz, majd el kezdem szolgálni a világ dolgait.” Sajnos ez nem működik. Ami segíthet egy kapcsolatnak a fejlődésben, ami lehetővé teszi két embernek, hogy szerelemben maradjon, kapcsolatban maradjon, megtartsa az intimitást, az maga a szeretet ereje. A szeretet kisajátíthatatlan. A szeretet ömlik az Isteni szívből, saját szívünkbe. Minél többet teszünk az emberiségért, a Földért, annál több szeretetet hagyunk áramolni a szeretet bőséges folyamából saját szívünkbe. A szeretet mindenkihez szól, és kell szóljon.
Egy kapcsolatban megmozduló szeretet ugyanaz a szeretet, mint amit a partnerünk iránt, a cicánk, kutyánk iránt, a világ állatai iránt, a szegények iránt, vagy azok iránt érzünk, akik kínlódnak, vagy kirekesztettek faji, társadalmi-, gazdasági- körülmények miatt.
Ugyanarról a szeretetről van szó. A szeretet nem szétosztható, nem vágható darabokra. Nem mondhatjuk azt, hogy csak a partnerkapcsolatunkra fókuszálunk. Az segít egy párkapcsolatnak életben maradni és fejlődni, hogy milyen mennyiségű, és intenzitású a benne megjelenő szeretet. Vegyük újra, még csak kezdjük megérteni, hogy mit jelent az, hogy a szeretet EGY és OSZTHATATLAN. Annyira szeretjük a párunkat, amennyire a világot szeretjük. Olyan szenvedéllyel tudunk a párunk felé fordulni, amilyen szenvedéllyel keressük a szabadságot, igazságot, békét és szolidaritást a világban.
A világnak tett szolgálataink erőforrása a szeretetben lakozik. A szolgálat segít nekünk abban, hogy rátaláljunk a képességre, mellyel szenvedélyes szerelemben tudunk maradni partnerünkkel. Azáltal, hogy a világot szolgáljuk, nem csak adunk, de kapunk is legalább tízszeresen. Semmi sem forgat vissza többet az életünkbe, mint a szolgálat, amit másokért teszünk. Semmi sem adott többet saját életemben, mint amikor sikerült kezet nyújtanom valakinek, aki szenvedett, és támogatni, vagy vigasztalni tudtam. A humanitárius munkákban résztvevők, a politikai-, és társadalmi igazságért dolgozók tudják ezt. Ez energiájuk forrása. Eképp egy pár energiájának forrása a szolgálat, mind egyénenként, mind mint pár. Ez táplálja képességüket, hogy még több szeretetet forgassanak vissza a kapcsolatukba.
A szeretet az Isteniből ered. A szeretet az Isteni szívből jön. Természetünknél fogva, az Isteniség maga a kapcsolódás. Az Isteniség kapcsolatban áll saját magával, a világgal, a Kozmosszal, a táguló Univerzummal, minden egyes érző lénnyel. Mind kapcsolódó lények vagyunk. Nem tudunk nem kapcsolódók lenni. Ilyenek vagyunk természetünknél fogva.
Ahhoz, hogy kapcsolatban legyünk, el kell kötelezni magunkat. Például, amikor gyermekünk megbetegszik, nem gondolkodás kérdése tegyünk-e valamit. Együtt vagyunk vele betegségében, támogatjuk , mert lényünk ilyen.
Kapcsolatban vagyunk az egész bolygóval. Ilyen a lényünk. Kapcsolódó lényeknek születtünk, hogy szeretettel viszonyuljunk az egész bolygó iránt. A Föld minden gyermeke saját gyermekünk. Kapcsolatban vagyunk velük. Nem oldhatjuk meg egyedül a világ összes problémáját, de megtehetjük, hogy egyedül is, főleg a párunkkal együtt, bekapcsolódunk a világban végbemenő fejlődés, átalakulás folyamatába. Lehetünk tudatosak, és kivehetjük belőle saját részünket. S ha kapcsolatban maradunk a világgal, harmóniába kerülünk saját természetünkből fakadó kapcsolódó természetünkkel.
Az is a szeretet természete, hogy a szenvedélyben kivirágzunk. A szenvedély nem arra van, amerre hébe-hóba felbukkanunk. A szenvedély a szeretet természetes kiteljesülése. A szeretet azért jött létre, hogy szenvedéllyé nője ki magát. Ezért, ahhoz hogy szeretetteljes párkapcsolatunk legyen szeretett partnerünkkel, keresnünk kell, és dolgoznunk kell azon, hogy a szeretet ki tudjon teljesedni szenvedéllyé.
Lenyűgöző, hogy ha követjük a szenvedélyt (lendületet), beleütközünk mindabba, ami a szívünket lakat alatt tartja, ami személyeskedővé tesz. A párkapcsolatokban pedig a legnagyobb veszély, a túlzott személyeskedés, amikor azt hisszük, hogy az csakis ránk tartozik, csakis két emberre korlátozódik.
A szenvedély a nyitott szívből fakad, olyan szívből, mely olyan nagy szeretne lenni, amilyen nagy csak lehet. A szenvedély olyan szívből fakad, amelyik rájön, hogy az egész világ ott van benne.
A szívünk csak akkor tud virágozni, ha kilépünk elszemélyesedett, privatizált börtönünkből és megnyitjuk magunkat a világ, a bolygónk és az Istenség szolgálatának. A szolgálatunk az, hogy isteniként szeressünk. Lényegünkben a világ és az Univerzum szeretetteljes lényei vagyunk. Ahogy újra felfedezzünk és igényt tartunk lényegünkre, szélesre tárjuk ajtóinkat a szeretet felé.
Cikk összeállítója: Chris Saade Forrás: angol nyelvű cikk
Cikk előzménye: korábbi fordítás
Ha van kedved beszélgetni a témáról, csatlakozz a FÓRUMHOZ
