A kitartás és az idő

Nincs eredmény kitartás nélkül soha, mégis úgy tűnik egyesek megkapnak dolgokat anélkül, hogy tennének érte, másoknak meg gürcöléssel is maximum az akarás jut. Így néz ki a világ, ha csak egy élettartam lineáris idősíkján vizsgáljuk.

A való világban azonban mindenkinek ugyanúgy tennie kell mindenért, épp csak másként oszlik el időben. Van aki mostani életében aratja egykori kitartása eredményeit, van aki még csak most alapoz gondolati síkon, és egészen messze tart még a megvalósítástól, de gondolati alapozás nélkül semmi sem megy, ráadásul talán ez a legnehezebb része, ugyanis gondolataink végtelen csapongásra képesek, pillanatok alatt kioltják egymást. Mivel jelen korunkban az idő-tér dimenziók egészen mások, mint magasabb tudatosság szinteken, a teremtés folyamata is más, mint mikor csak “gondolták és lőn”.

Így nézve a dolgokat, ha valakinek látjuk sikere van valamiben, biztosak lehetünk benne, hogy keményen megdolgozott érte életeken át, és most ért el a fizikai tapasztaláshoz vezető részhez, aminek ugyancsak különböző síkjai vannak. Ha nekünk nincs ugyanabban sikerünk, vagy már más életben élveztük gyümölcsét, vagy még nem tettünk meg mindent, ami kellett a fizikai síkú megtapasztalásához.

Nem egymás viszonyában kell élnünk, mert jelen tudatosságszintünk képtelen tisztán átlátni az ok-okozat mátrixát.

A tudatosság nem azt nézi ki mit akar, ki mit csinál, ki mit kap meg, mit ér el, mert ez hamis képet ad. Még csak nem is azt nézi, én magam mit csinálok, mit akarok, mit kapok. A tudatosság azt fürkészi, miért csinálom, amit csinálok? Miért azt akarom, amit akarok? Miért úgy reagálok, ahogy reagálok?

A tudatosság a belső motivációt fürkészi, mert ott derül ki a teremtő erőt elméből, egóból próbáljuk elérni, vagy a lélek rezgésein át, és ez utóbbi visz előre a kitartás síkján tapasztalati eredményekben.

A tudatosság teremti a valóságot

A lélek ismeri az életeken át megtett lépéseket, és tud következő lépéshez segíteni, még az elme által teremtett blokkokon keresztül is. A belső felismerések tudják nyomon követni a kitartás mezsgyéit, képesek éreztetni, hol is tartunk a kitartás síkjain, lépcsőfokain, és az élet máris nem igazságtalannak fog tűnni, hanem lehetőségnek, mindenki számára, melyben van, akinek azt kell megtanulni, mit ne tegyen; van, akinek pedig azt, hogy mit tegyen, mindezt tökéletes harmóniában mindazzal, amit már megtett, vagy amit még nem tett meg; sőt, azzal is, ahogyan tette mindazt, amit eddig tett, mert a kitartás síkjaiba nem csak a fizikai, hanem az érzelmi, és gondolati síkok is beletartoznak, így jönnek létre a tapasztalati élmények (sikerek, kudarcok), melyek megélései tesztelik magát, a kitartást.

A folyamatnak semmi köze a lineáris időhöz, hiszen különböző síkok, oda-visszahatásainak szövevénye még egy életen belül  is, nem beszélve a több életet átszövő folyamati részekről. Hát nem csodálatos, és izgalmas folyamat a teremtés? Hogy bonyolult lenne? Eredetileg nem volt az, csak kaptunk szabad akaratot, amivel hol ezt akartuk, hol azt, és a kitartás lett a mérce (a maga trükkös eszközeivel), mit is akarunk igazán. ;-)  

Többdimenziós létformánk van, amit leredukálunk lineáris síkokra, amit tovább redukálunk pillanatnyi megélésekre, és puszta átmeneti eredményektől tesszük függővé a világképünket. A tudatosságunk ébredezései nélkül még tovább fogunk redukálódni robotszerű, szürke üzemmódokra, ha csak el nem kezdjük megkérdőjelezni mindazt, amit gondolunk, mindazt, amit hiszünk, mindazt, amit ebben a beszűkült állapotban érzünk, és meg nem engedjük, hogy el kezdjen ébredezni valós létformánk minden apró dimenzionálos szeglete, és újra működni kezdjenek alvó részeink, mert

SOKKAL, DE SOKKAL TÖBBEK VAGYUNK, MINT AMIT MEGENGEDÜNK MAGUNKNAK MAGUNKBÓL! :heart:  

Gyorsabban teremthetnénk egy új világot, mint most gondolnánk! Épp csak neki kell fogni, meg kell próbálni. Nem kell mást tenni hozzá, mint ahogy fentebb írtam, elkezdeni másmilyen kérdéseket feltenni, más szempontoknak prioritást adni, más működési formát beindítani magunkban. Kezünkben a kulcs, bennünk van a motor, már csak az elménket kell meggyőzni arról, hogy ne akadályozzon folyton, ezért kell folyamatosan megfigyelni “őt”. :yes:   Az idő azért gyorsult fel, mert jelenlegi működési formánkra az Univerzum nem akar sok időt adni. Amint változunk, változni fog minden más is, még az idő is, és ebben a folyamatban a kitartásunk az elme folyamatos megfigyelése….

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!