A mai üzenet így szól: A kérés fontos energetikai folyamat. Sok mindent elárul tudatosságunk szintjéről: hogyan kérünk, mit kérünk, hogyan viszonyulunk a kérés tárgyához, és a folyamathoz, ami a kéréssel beindul.

Íme néhány gondolat, ami a tegnapi találkozó körbeszélgetése hatására érkezett ma reggel.

Nos, a kérés sok mindent elárul rólunk. Azért fontos megtanulnunk kérni, mert a kérésünk módja energetikai képet ad rólunk, az Univerzum pedig erre válaszol. Egyetlen kérésünk megfogalmazásával, annak felvállalásával, vagy fel nem vállalásával, azonnal kiderül, milyen vágyaink, félelmeink, hiányaink, felismeréseink – milyen tudatosságunk van. Az Univerzum nem a kérésünk tárgyát figyeli, hanem elfogadásról, tudatosságról tanít. Mindez azonban kéréseinken keresztül derül ki.

Nagyon sok ember elfelejti ezt, és kérésekor arra összpontosít, hogy megkapja-e azt, amit kér. Ezzel a kérés célorientált lesz, viszonyításba, dualista működésbe, minősítésekbe szalad bele és eltűnik mindaz, amiről eredendően szól. Az Univerzum így azt látja, hogy csak a számunkra pozitívan értékelt eredményeknek örülünk, felmérni azonban nem tudjuk, valójában mi pozitív, és mi nem az. Ezzel azonnal kiderül tudatosságunk szintje.

Az Univerzum rajtunk keresztül ” letapogatja” mivel, hogyan tud nekünk tanítani valamit elfogadás-, és tudatosságbéli hiányosságainkról, és ennek fényében fognak alakulni a dolgok. Nekünk csak tanulnunk kellene belőle, és nem minősíteni, helyesen döntött-e az Univerzum, kérésünk “elbírálásakor”.

A célorientált hozzáállással aktuális tudatosságszintünknek megfelelően behatárolt dolgokat, körülményeket, eredményeket akarunk, és nem azt fejezzük ki, hogy készen állunk az elfogadásra, akár teljesül a kérés tárgya, akár nem. Ha nem az történik, amit akarunk, csalódunk,  megharagszunk, elkeseredünk, elfordulunk hitrendszerünktől stb. A megoldás azonban nem az, hogy akkor nem merünk kérni semmit sem!

A megoldás az, hogy tudatosítjuk magunkban, hogy a kérés energetikaileg elfogadásról tanít, és nem arról, megérdemlünk-e valamit, vagy sem; elég jók vagyunk-e ahhoz, hogy megkapjuk, vagy sem. Az Univerzum célja az elfogadás megtanítása, s hogy megkapunk-e valamit mellé, vagy sem abból, amit kérünk, az egy karmikus mellékág, azt figyelembevéve, mivel melyik oldalról van dolgunk (meglétével, vagy hiányával).

Ez egy cseles, okosnak gondolt kérés, mondván így nem hibázhatok, nem kérhetek olyat, ami nem elég bölcs hozzám mérten. Egy ilyen kérés szólhat valóban bölcsességről, de szólhat komplexusokról is, amivel nem merünk felvállalni egy konkrét kérést, és annak következményeit. Ez a kérés ugyanúgy képet fest rólunk.

Lehet valóban bölcsességünk megnyilvánulása az ilyen kérés, de annak velejárója, hogy egy magasabb tudatosságszintet feltételez az Univerzum, így az ilyen tudatosságszinttel járó elfogadást megkívánó tanítások, tesztek érkeznek, amik vagy hatványozottan előrelendítenek, ha tudjuk tartani a lépést együttműködő reakciónkkal, vagy egy teljesen passzív állapotba sodornak, amikor csak elviselünk mindent, és a kezdeményezés, tervezés egyre jobban kikopik belőlünk.

A kérés egy csodálatos folyamat, mely kreativitásunk egyik megnyilvánulása, hiszen terveink, elképzeléseink, kéréseink, kreativitásunk együttműködés tanulása az Univerzummal. A tervezés, kérés örömforrás, miért fosztjuk meg magunkat mindettől célorientált működésünkből kialakult félelmek miatt?

Kérni, tervezni olyan, mint ötletekkel előállni egy Jóságos Bölcs felé, ahol csak elfogadást kell tanulnunk arról, hogy saját bölcsességünk pillanatnyi hiánya miatt nem minden tervünk, elképzelésünk, válik hasznunkra, de ez a Jóságos Bölcs gondoskodik a védelmünkről, így bátran próbálgathatjuk szárnyainkat, igazságainkat, csak el kell tudni fogadni, hogy a szabályokat a Jóságos Bölcs szabja meg.

Amint elérjük mi magunk is a bölcsességet, az elfogadást, kéréseink felismerésekké válnak, és nem vágyak, tervek lesznek, hanem maga a Teremtés, a felvállalás. A kérés tárgya nem lesz többé kérdéses. Kérésével alázatunkat fejezzük ki, hogy LEGYEN!, annak tudatában, hogy látjuk merre tart, mivel jár, vállalván azt, ahogy a Teremtő Jóságos Bölcs is tette, míg helyettünk döntött, mert akkoriban mi még nem értettük, mi hogyan működik…

Merj tervezni, merj kérni, de vállald fel, hogy nem biztos, hogy jól látod a kérés célját, nem biztos, hogy igazad van elképzeléseiddel, és tervezz újra, kérj mást, máshogy, ha valami nem úgy sikerül, ahogy Te gondoltad. Legyél rugalmas megéléseidben!

Az egész Univerzum azon van, hogy megtanulj autót vezetni, de ehhez be kell ülni az autóba, és próbálkozni kell. Ha akadályok jönnek, tekerd azt a kormányt!