Folytatva Lee Carroll csatornázásait, elértünk ahhoz az üzenethez, melyben Kryon arról beszél, mi is a története a Grand Canyonnak és a Monument Valley szikláinak. A kövek élnek, és mesélnek:

Üdvözletem Kedveseim! Kryon vagyok, a Mágneses szolgálattól. Szeretném, ha éreznétek a nyugalmat. Nem gyakran érezhető ily módon! A kövek figyelnek. Ha azt mondanám Nektek, Kedveseim, hogy a kövek élnek, mit mondanátok rá?

Nos, a kövek nem felelnek meg tudományos értelemben vett élőlénynek, de már mondtam nektek, hogy el fog jönni a napja, amikor meg kell változnia az élet, az élő definíciójának, és a tudomány bele fog egyezni ebbe, egyfajta keresztező felismeréssel, amint el kezdik figyelembe venni a multidimenziós síkokat, sikerül értelmezniük mi is az, és képesek lesznek arra, hogy mérjék. Ha elérik ezt, látni fogják mindazt a természetben, a kövekben, fákban, ami átértelmezi, hogy mi is élő, és mi nem. Így ha azt mondom nektek, hogy a kövek figyelnek, hallgatnak, bizonyos értelemben azt teszik, de nem úgy, ahogy ti gondoljátok.

Szeretnék a tudományról beszélni, úgy, mintha kiegészítés lenne, de valójában ez csak a látszat. Ennek a bolygónak a tudománya az, ami lehetővé teszi, hogy felfedezzétek azt, ami igazolni fogja a Szellemet. Úgyhogy belekezdek, és tudományosan teszem.

A jelenkori tudományban előítéletek vannak. Először erről szeretnék beszélni, utána pedig arról, ami itt van előttetek. Sokféle tudomány létezik. A tudományban van egyfajta fegyelem is, és különféle tanulmányok. A tudósok el tudják mondani Nektek, hogy valójában két csoport van. Az egyik csoport azokat a dolgokat igyekszik tanulmányozni, amik vannak, és próbálják azokat megmagyarázni. A másik csoport pedig próbálja megragadni azt ami van, és kivetíti jövőbeli okozati viszonyba. Ez azt jelenti, hogy ők lesznek azok, akik felfogják fedezni azt, amit a jövőben fogtok használni.

A különféle típusú tudományban különféle bizonyítékok vannak. Sok tudományágnak nincs elég bizonyítéka, így gépeket hoznak létre, amik majd meghozzák a bizonyítékokat, vagy a kísérletek mutatják majd meg őket. Így a gépek hozzák létre azt, amit utána majd megvizsgálnak, és ezt tartják bizonyítéknak a teremtésen keresztül.

Aztán van a másik oldal, ahol folyton töméntelen bizonyíték létezik, ilyen a csillagászat, a bizonyítékok mindig rendelkezésre állnak tanulmányozásra. Ez a típusú tudomány dönti el, hogy mi történt, mikor történt, és hogyan történt. Ez már nagyon olyan, mint a geológia. A geológusoknak rengeteg bizonyítékkal kell szembenézniük, melyek egybe torkollnak, melyek olyan elképesztően nagyszerűek, hogy gyakran nem is tudják mivel állnak szemben. És nem csak ennyi a dolguk, ugyanis az évszázadok megváltoztatták azt, amire épp néznek.  Ezért, ha mondjuk el kezdenek megvizsgálni valamit, pont az a valami homályosítja mindazt, ami évszázadokkal korábban történt azzal, amit épp vizsgálnak.

Szeretnék beszélni azokról a megtévesztő dolgokról, amik előfordulnak. A tudományban elvárják, hogy valami legyen friss, és a tudományos módszereknek olyannak kell lenniük, melyek kizárják azokat a dolgokat, amik nem fontosak, és kizárnak olyan dolgokat, amik fontosak.  A tudománynak olyan módszernek kellene lennie, mely nem elfogult. Csakhogy a tudomány nagyon is elfogult.

Vegyük példának azt, amelyikről gyakran beszélek. A tudósok, szakembereik szintjén, abban hisznek, hogy tudnak bizonyos dolgokat arról, amit tanulmányoznak. És ezek a tudni vélt dolgok összegyűlnek, és emiatt hiszik azt, hogy tudják, hol keressék a következő felfedeznivalót. Így a meggyőződésükre hiszik azt, hogy azt kell keresniük. Ekkor megtervezik a kísérletet, ami majd bebizonyítja a meggyőződésüket, és nem valami meglepőt keresnek, hanem olyasmit, amit várnak, és így épül fel a kísérlet. Ennek klasszikus példája volt a hulladék DNS kutatás.

Erről már beszéltem korábban. Több, mint 30 éven át lebegett a szemetek előtt a DNS kémiája, és nem tudtátok megfejteni. Magának az életnek a kémiájának 90%-a rejtély volt. Rögtön a Modern Kor után, 2012-ig megoldhatatlan rejtélynek számított, még az is, amit hulladéknak neveztetek el. Mert nem volt cél, amit láthattak volna, és azért volt olyan megtévesztő, mert élettudománnyal foglalkozó tudósok tanulmányozták, kémikusok, biológusok, akik kódokat kerestek, olyasmit kerestek, amire számítottak, arra alapozva, amit a múltban láttak, és azon járt az agyuk, hogy itt kell lennie, de megnézték és ott nem találtak semmit. Aztán később a nagy felfedezés nyelvészektől érkezett, akik szó mintázatokat tanulmányoztak. Ugyanis abban a 90%-ban egy nyelv, információ van. Klasszikus, ami történt.

A másik, amiről még nem beszéltünk, de fogunk pár hét múlva, az a Nagy Hadronütköztető. Óriási energiát fektetnek bele, hogy a hidrogén atomokat összetegyék, és szinte fénysebességgel ütköztetik őket, és felveszik a robbanásokat, és látják még több száll el. Több millió fényképük van arról, ami elszáll. Ezt hogyan elemzitek úgy, hogy értelme legyen? Azt mondják, hogy programokat terveztek, olyan programokat, amik azt keresik, amiben hisznek, hogy ott van. Kedveseim, fognak találni olyasmit, amit keresnek, de pont azt nem fogják megtalálni, ami valóban ott van, mert a programjukba nem tervezték bele, hogy ez utóbbit keresse. Látjátok, még a legmagasabb szintű fizikában is vannak előítéletek arról, hogy szerintetek hogyan működhetnek a dolgok, és eköré állítják a kísérletet.

A geológia nagy tévedése is emiatt van. Kedveseim, azóta, hogy ember él itt ezen a bolygón, a földtani folyamatok lassan haladnak. Ezért él az a félrevezető gondolat, hogy minden földtani folyamatnak borzasztóan lassúnak kellett lennie. Ha valamit megláttok a horizonton, azon gondolkodtok, mennyi időbe telt, hogy azzá legyen, ami, és belekapcsoljátok azt, amiről azt hiszitek, hogy igaz: az eróziós tényezőket, a kő típusokat, a keménységet és lágyságot, mindezt egy nagyon lassú folyamatba helyezve. Ez pedig Kedveseim teljesen helytelen.

A geológusok nem számítanak arra, hogy amikor a Föld kialakult több millió évvel ezelőtt, hatalmas felfordulás volt, és hihetetlen mennyiségű folyamat zajlott. Az újonnan kialakult Földön hihetetlen mennyiségű víz jelent meg. A dolgok sokkal gyorsabban történtek, mint gondolták. Csak pár geológus van, aki megértette, hogy a robbanásokkal szétolvadt a St. Helens hegység, és így látták be, hogy amire azt gondolták, hogy több száz éven át történt, egyetlen éjszaka alatt leforgott. Rájöttek, hogy a vulkánok folyamatai olyasmit eredményezhetnek, amire nem számítottak, mindezt olyan időtartamok alatt, miről sohasem tanultak az iskolában.

Hadd beszéljek arról, ami itt van előttetek, és hadd hozzam párhuzamba azzal, amit a Grand Canyonban láthattok. Nehéz mindezt leírni, és nem is geológiai terminusokkal fogom megtenni, érthetően mondom el. Amit itt láttok, most, az több ezer éves szél erózió sajátossága. Van egy minta a szél erózióra, és eső erózióra. Tulajdonképpen erre láttok itt mintát. De ez alatt, Kedveseim, ami remekül elrejtőzik, és nem látható úgy, ahogy van, az óceán van, ami itt volt. Nem pusztán egy óceán volt, Kedveseim, hanem egy mozgásban lévő óceán. Ezt hogy mondjam el Nektek? Majdnem az amerikai vízválasztóig, amit Nyugati Egyesült Államoknak neveztek, több fontos változás ment végbe, ami hagyta, hogy az óceán ki-be járjon, és visszamossa a földet, amit elvitt. El tudjátok ezt képzelni, ahogy egy teljes óceán elmegy és visszajön? Teljes erejével talán több száz évre elvonult, majd újra visszajött. Elmondom Nektek, hogy a Grand Canyon kevesebb, mint 300 év alatt lett kivágva a természetből egy bősz óceán által, ez olyasmi, ami ezen a bolygón mostanában nem láthattok, hiszen ez a bolygó most békés. Ilyen földtani jelenséggel jött mindez létre, ilyen óriási mennyiségű mozgással jött létre rövid időtartamok alatt, a Föld ilyen volt.

Ha ezt láttátok volna, megértenétek, hogy az alatt, amiről azt hiszitek, hogy szél erózió, víz erózió nyoma, láthatjátok mi áll itt az egykori óceán medrében, valamikor szigetek voltak. Hullámok szabdalták őket, erodálták őket mindazzá, amit ma láttok itt. Ez volt a kezdet, ez volt a termőföldje annak, amit ma láttok itt, ami később tovább erodálódott, a szél és az esők által. Mindenfelé tengeri kagylókat találhattok. Itt egy óceán volt. Nem egy nyugodt óceán volt, hanem egy mozgó óceán, olyan hely volt ez, amely felemelt, megfordult és felemelt, arrébb nyomott, több mozgással járt, mint amennyit valaha láthattatok, többel, mint amennyire bármelyik geológus számít. Gyors, bősz, vad mozgások. Ezek okozták a kemény vágásokat, amiket mindenhol láthattok, fent és lent. Sokkal több, mint amit több milliós szél és eső létrehozhatna.

Úgyhogy szeretném, ha ebbe belegondolnátok. Szeretném, ha emlékeznétek erre a napra, és elmondom még egyszer, hogy el fog jönni az az idő, amikor a geológusok azt fogják mondani, igen, most már elfogadjuk ezt. Ez volt a tudományos tanítás mára.

Szeretném, ha ezekre a dolgokra más szemmel néznétek, mint eddig. Szeretném, ha látnátok a természet összefolyását, mely a szépséget létrehozta, ami a mai sivatag. És szeretném, ha szétnéznétek, és meglátnátok az óceán medrét magatok előtt. Képzeljétek el a csapkodó hullámokat, egy olyan óceánét, mely sohasem volt nyugodt, mely mindig mozgásban volt, ahogy évszázadokon, évezredeken át jött és ment. Ez az oka annak, hogy a Grand kanyon mindkét oldalán van delta, mivel hol az egyik, hol a másik irányba haladt, miközben kivágta mindazt, amit itt láttok, ilyen fenséges módon, ahogy ma láthatjátok. Ellentmondásos? Persze. És ez így van.

Forrás: Kryon honlap