A fehér kígyó, a Pilis és a pálosok

Hétvégén a Pilisben bolyongtam. Csak kevés időm volt, így a Turul utat választottam, ahol épp senki sem járt, pedig mikor elindultam, még tömegesen hömpölyögtek az emberek, csak valahogy másfelé vitte őket a lábuk.

Nem vagyok egy nagy Pilis szakértő, de mint mindenki, én is tudom, milyen fantasztikus energiákat rejtenek a kövek, fák és bokrok, és pont ezért a Pilis mindig is fontos részét képezte történelmünknek. 2014-ben a Hold-világ árok adott nekem sokat, rengeteget tanultam ott népi mondákról, ahogy kutattam a képeket, amik megjelentek a fejemben, miközben ott bolyongtam. Ekkor kezdtem el mélyebben kutatni a pálosok után is, és elég sok pálos romot felkerestem. Most újabb kutatásba fogtam, mert szombat óta egy hatalmas csupasz fehér kígyót látok (megjelenni a fejemben képként), és nem tudom mit jelent.

Dobogókő, 2017.03.04.

Ahogy böngésztem, a következőre bukkantam (forrás):

A magyaroknál a fehér kígyó többletjelentéssel bír. Egy nagyon régi hagyomány szakrális védő állata, a szent helyek őrzője. A Kelet-európai néphitben sokszor tűnik fel, mint az égiek földön hagyott házőrzője.

A pilisi hagyományban a fehér kígyó meghatározott ciklusokban felkúszik földalatti birodalmából és körbekeríti a Pilist, mint a magyarok szent helyét. Védőfénnyel körbe zárja a spirituális magot.

Az Árpád-házi pénzeken is jelen van a négy égtáj közepén a szent központtal, azzal a szent hellyel, amit az a bizonyos fehér kígyó világos kerítéssel kerített körbe, jelezve, hogy itt a rítus érvényes, az őskirály és magyar nemzetsége az égi tudás birtokában lehessen.

Kilencszer bizonyos ciklikus idő alatt körbe keríti a spirituális védelem céljából, a tizedik alkalomkor nem a szent helyet keríti körbe, hanem felkúszik az égbe, és végig fekszik ama „égi fejér úton” amit Tejútnak neveznek és onnan újra erőt merít a földi dolgaihoz.

A néphagyomány koronát tesz a „világos” kígyó fejére, míg a sötét testű kígyót undok denevérszárnyakkal ábrázolja és a sötét anyagi világ urának nevezi. A pilisi fehér kígyó a szentséget, égi karizmáját állandósítja, addig a fekete kígyó a rontást, a kísértést teszi állandóvá.

palosok

Megint “előkerültek” a pálosok: A fehér kígyó adta át fehér ruháját a „magyar barátoknak” – a pálosoknak –  és a ruhán keresztül a „tudását” is.

A kígyó nagyon szerteágazó jelentésű. Az idő, az időtlenség, a szellemi út, szellemkör, androgün-állat, és a szentség, a karizma őrző-védő állata. A kígyóval kapcsolatos jelkép a kísértés is, de az csak a kígyó „felső ruhája”. Beavató állat. A tudást megmutató megvilágosító-állatnak tartják.

Milyen érdekes! A történelem során mindent megtettek, hogy a pálosoknak minden nyomát eltüntessék: eredetüket, mibenlétüket, tudásukat. A Pilis azonban a mai napig őrzi és várja, mikor jön el az idő, amikor minden visszacsepegtethető. Ha valaki valóban mesélni tud a pálosok valódi történetéről, az nem történelem könyv lesz, hanem a pálosok maguk: energiákon, rezgéseken, üzeneteken, megfelelő embereken keresztül. Nem véletlen, hogy egyre több információ “bukkan” fel. Közeledik valaminek az ideje, és a pálosoknak mindig is az volt a küldetése, hogy védjék a magyarokat, és ezt sohasem pusztán anyagi síkon tették, és nem is annak megfelelően, hogy a kor embere mit tart érdekének, jónak, vagy rossznak. Valami sokkal magasabb szintű, magasztosabb vezeti őket!

One thought on “A fehér kígyó, a Pilis és a pálosok

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!