A 13. koponya üzenete

Thomas Rittert azért kerestük fel, mert egy ideig nála volt egy fekete kristálykoponya, mely állítólag valamikor Heinrich Himmlernél is járt. Előzményekről szóló videóhoz “klikk  A következő történet a koponyáról szól, mi lett vele.

Előzményekhez “klikk

A 13. koponya

Egy obszidián kristálykoponya üzenete

Részlet Thomas Ritter könyvéből:

A Mezoamerikai maja, és azték indiánok legendái szerint létezik 13 kristálykoponya, melyeket feltehetően idegen lények hoztak a Földre. 2012 december 21-én a Maják naptára szerint egy fontos ciklus ér véget a Földön. Ilyen csillagzat eddig csak kétszer jelent meg feljegyzett történelmünk során – i.e. 8498. június 5-én, és i.e. 3114. augusztus 11-én. Mindkét alkalomhoz mély változások kapcsolódnak.

„A Maja próféciák szerint a 13 kristálykoponyának össze kell gyűlnie a régi Maja Birodalom egy bizonyos helyszínén 2012.december 12-én. Ez a találkozó az Emberiség jövője szempontjából kiemelkedően fontos jelentőségű lesz.”

Én is ismerem ezt a jóslatot, de nem különösebben foglalkoztam vele. Kutatásaim inkább Ázsiára, és Európára irányultak. Elbűvöl a történelem, és nagy hatással vannak rám a gabonakörök. Gabonakörök évente jelennek meg, főleg dél Angliában, és valahogy olyan rejtélyesek, izgalmasak, ugyanakkor egyfajta egészen különleges művészeti alkotásnak is tartom őket. Persze felmerül a kérdés, hogyan is készülhettek ezek a hatalmas piktogramok, de eddig nem sikerült minden kétséget kizáró magyarázatot találni rájuk. Nem csoda azonban, hogy  Wiltshire-t, Bershire-t, Devont, és Somersetet minden évben ellepik a gabonakör kutatók, a világ minden tájáról. Szeretnék tanulmányozni a jelenséget, hogy kialakíthassák a saját feltételezéseiket.

Miután 2009 májusában elkísértem egy kis csoport érdeklődőt Dél Angliába, júniusban újra visszatértem. Ekkor 11 gabonakör volt látogatható épp, melyekből néhányat fel is kerestünk. Az egyik különösen nagy hatással volt rám. Emlékeztetett egy hatalmas medúzára, de akkor nem találtuk meg, így emiatt még inkább izgatta a fantáziámat, sőt azt is meg akartam tudni, hogy ebben az időszakban hány gabonakör jelent meg.

Így vezetett el az utam Alton Barnes-ba. Ezt a falut könnyű megtalálni. Felette, egy domb oldalában a földbe vájva egy fehér ló alakja látható. Senki sem tudja, mióta van ott ez a ló alakzat. A faluban van egy tipikus angol pub, „Barge Inn”. Akiket érdekelnek a gabonakörök, azok nem hagyják ki ezt a helyet. Itt mindenki erről beszélget, vannak, akik tényekkel dobálóznak, mások  vad feltételezésekkel állnak elő, de jönnek ide szkeptikusok is, elsődlegesen persze a sör, és a finom étel miatt, ami mellett jókat lehet beszélgetni.

Adrian, a tulaj, elmagyarázta, hogyan juthatok el a gabonakörhöz, ami érdekelt. GPS-el, és részletes térképpel fél órán belül egy poros úton kevertem az autómmal, itt kellett lennie a gabonakörnek. Mivel sík terep volt, megláthattam az ábra egy részét balról. Begázoltam a gabonába, ami a derekamig ért, egy szűk kitaposott útvonalon, és alig 10 perc múlva egyszerűen elállt a lélegzetem: ott álltam az gabonakör előtt. Tényleg medúza formája volt, egy óriási ábra.

Más gabonakör kutatók is megtalálták, láttam másokat is sétálni a gabonakörben, de egyelőre ez egyáltalán nem hatott meg. El kezdtem méreteket venni a gabonakörben, hogy kiderítsem mekkora is az ábra. Egészen belemerültem a munkálatokba, amikor hirtelen megszólított egy férfi. Hosszú ősz haja volt, amit copfban hordott. Olyan kortalan, nap barnította arca volt, mosott ruhát viselt. A vállán keresztbe vetve egy vászon táska lógott. Gabonakörökben gyakran találkozni ilyen fazonokkal – legtöbbjük UFO kutató, bölcselkedő, vagy épp valami őrült, vagy kései hippi fazon.

Megkérdezte honnan jöttem, és érdekelte mi vezetett ide, így el kezdtünk beszélgetni gabonakörökről, és más jelenségekről. Meséltem neki arról, hogy kutatásokat végeztem a gótok kincsei után Franciaországban, és hogy milyen tapasztalataim vannak tibeti gyógyítókkal, azután valahogy szóba került a maja naptár, és a maja jóslatok az emberiség jövőjéről.

Michael – ahogy beszélgető partnerem nevezte magát – úgy tűnt, sok mindent tud ezekről a dolgokról. Meg is kérdeztem járt-e Mexikóban? Meglepetésemre azt felelte, hogy nem. Információinak forrása más jellegű, mondta titokzatosan. Hogy akartam-e erről a forrásról többet tudni? Hát persze!! Ekkor a vászon táskából elővett egy gyerekfej nagyságú tárgyat – egy fekete koponyát. „Quauthemoc”, így hívták a koponyát, és ez a koponya volt Michael tudásának forrása.

– „Ilyen meg hogy lehet?” – tettem fel a kérdést hitetlenkedve.

Ott álltam fényes nappal a Wiltshire-i napsütésben, és a velem szemben álló férfi teljes komolysággal azt állította, hogy a tudása egy fekete kőből faragott koponyától származik!!!

– „Ó, nagyon egyszerűen” – felelte Michael- „beszél hozzám”.

– „Hogy mondta?”- kérdeztem vissza.

– „Igen, ha felteszek egy kérdést, válaszol rá. Hallom a fejemben a választ. Amolyan telepatikus kommunikáció. Ki akarja próbálni?”

– „Ühüm, telepátia.”- na, majd én pontot teszek ennek a végére, gondoltam. – „Tudja Quauthemoc, hová fog vezetni a következő utam?”

Michael koncentrált egy pillanatig, mélyen a koponya szemüregeibe bámult, majd megszólalt, mint akinek elmentek otthonról.

– „Következő hónap elején indulsz újra útnak. Olyan helyre fogsz utazni, ahol már többször is jártál a korábbi évek során. Ez a hely egy dél-keleti országban található, a tengerparton. Nem egyedül fogsz odamenni, hanem egy csoportot fogsz odakísérni. Egyébként csoportos utazásokkal foglalkozol, különleges utazásokkal. Az ország, ahova menni fogsz India, és azért tartanak veled emberek, hogy egy ősi könyvből megtudhassanak valamit a sorsukról. Így van?”

Legyökereztek a lábaim a csodálkozástól. Egy szót sem szóltam Michaelnek arról, hogy mennyiszer jártam már Indiában, ahogy a pálmalevelekről sem mondtam neki semmit, melyekből valóban ki lehet olvasni az emberek sorsát. Azt sem tudhatta, hogy egy utazásokat szervezek. Nem mondtam el neki. Arról is nagyon keveset tudhatott, hogy megint el akarok vinni egy csoportot a pálmalevél könyvtárba. A központunk Mahabalipuram városában volt, közvetlenül az óceánparton, a Koromandel-parton. Michaelnek feltűnt a meglepettségem.

– „Nem én voltam”- mondta. – ’Ő mondta”. Ő, mint Quauthemoc, a koponya.

„Tessék, próbálja ki!”

Óvatosan, szinte gyengéden, belehelyezte a koponyát a kezembe. Meglepett a súlya.

– „Obszidián”- mondta Michael. Majd képek indultak be.

Láttam egy zöld, tropikus síkságot, kukorica földeket, színes gyapotföldeket. Fehér városokat, amik csupa fényesek voltak, hatalmas templomokat, és utcákat örökzöld fák árnyékában, melyek városokat kötöttek össze partról partra. Láttam vidám embereket, szép időket. De akkor tűz szállt alá az égből, ami feketés szürkévé változott. Hideg lett, emberek, állatok haltak meg, városok pusztultak el. Mikor a nap végre megint kisütött a szürke felhőkből, újra zöldbe borult minden a templomok, házak maradványain, melyek megmaradtak egy kultúra pusztulása után. Aztán a tengert láttam, végtelenségével, majd hirtelen hatalmas hegyeket, településeket, majd egy kolostort, olyat, mint amit Tibetből ismerek. Úgy tűnt, megint sok idő telt el. Aztán olyan emberek érkeztek, mint amilyen én is vagyok, Európaiak. Városokat láttam, férfiakat fekete egyenruhában, éreztem, hogy messzemenő terveik vannak, és végtelen hatalmat akarnak. Közben városok égtek. majd jött egy repülés kövek és pusztítás felett, bűntudat, szégyen, megbecstelenítés az ellenség kezében lenni. Éreztem, hogy nem akart tovább élni. Eljött a halál csókja.

Felriadtam, és éreztem megint, hogy Michaellel vagyok a gabonakörben. A nap melegítette a bőrömet. Michael észrevehette mennyire össze vagyok zavarodva. Elmondtam, mit láttam.

– „Tetszel Quauthemoc-nak” – mondta Michael. – „Mesélt neked a történetéről”.

Ezután Michael elmesélte, ő mit tud a koponya történetéről.

Ezek szerint, a koponyát Pacal, maja uralkodó idejében találták. Pacal neve ismert a történelemből. Csodálatos sírját 1952-ben találták meg Palenque-ben. A sírt fedő kőtábla körül folyamatos spekulációk folynak. Erick von Daniken például egy földönkívüli asztronautát vélt felfedezni rajta.

Michael nem tudott részletekkel szolgálni Quauthemoc eredetét illetően. Nem tudni hogyan, vagy mikor, és ki készítette. Erről a koponya nem fedett még fel információt. A Maja Birodalom bukása után, Quauthemoc átszelte a Csendes-óceánt és Ázsiába került. Feltehetően buddhista misszionáriusok hozták át. Erről sincs információ. A Dél-Indiai Mahabalipuramban például, mely egy fontos kikötő volt a VI-VIII.században, az elmúlt évszázad harmincas éveiben

George McKenzie angol archeológus nem csak egyiptomi, görög és római tárgyakat, de jáde szobrokat, és obszidián eszközöket is talált, melyek csak Mezoamerikából származhattak. A mai napig nincs tisztázva, hogyan kerültek Indiába ezek a tárgyak. Bár a régi időkben indiai és indonéziai hajók simán közlekedhettek nagy távolságokba, ahogy azt egy 2003, 2004-es kutatás kimutatta. Egy Pisini hajó akkoriban nagyobb erőfeszítések nélkül elhajózhatott Jakartából, Java szigetéről nyugat Afrikába, a Niger folyó torkolatába. Miért ne lehetne lehetséges, hogy ilyen hajók áttudták szelni a Csendes-óceánt is?

Quauthemoc végülis átmenetileg Tibetbe került. Valószínűleg évszázadokon át egy kolostorban tartották. Michael leírása kétségek nélkül ráillet a tibeti Tashi Lungpo fekete kolostora, amit ismerek korábbi utazásaimból. Tashi Lungpo a Panshen Láma lakhelyeként ismeretes, aki a Tibetiek vallási vezetője volt. Feltehetően a Panchen Láma, mint más ajándékokat is, megmutatta a koponyát látogatóinak, köztük egy német diplomatának. Valószínűleg ez beleesett az expedíció idejébe, amit Dr. Ernst Schäfer vezetett a Himalája kutatásokhoz 1937-1939 között. Az expedíciót a hírhedtségéről ismert fanatikus „Ahnenerbe” (ősök hagyatéka) szervezet finanszírozta. Cserébe a koponya feltehetően Heinrich Himmler tulajdonába került. Szerepelt a jegyzék listán, melyet a S.S. Reuchsführer tulajdonában lévő tárgyakról készítettek az ellenséges erők 1945. május 23-án, amikor elfogták.

Michael azért tud minderről, mert a nagyapja személyesen jelen volt Himmler őrizetbe vételekor. Valahogy reflexszerűen, amit akkor nem tudott megmagyarázni, a nagyapja fogta, és elvette a koponyát. Később ráhagyta az unokájára. Egyébként ide vonatkozó irodalomban van nyoma annak, hogy Himmlernek volt egy fekete koponyája. Ezeken a feljegyzéseken „Berlin” vagy „Gestapo” koponyaként szerepel a koponya.

– „Quauthemoc veled akar tartani.” – mondta ezután Michael. – „Épp most mondta nekem.” Ezekkel a szavakkal átadta nekem megint a koponyát, és olyan érzésem volt, mintha a koponya a szemgödreivel figyelmesen mustrált volna. Megint teljesen el voltam ragadtatva, és csak pár pillanat után néztem fel, hogy megköszönjem Michaelnek a váratlan ajándékot, de már nem volt ott – egyszerűen eltűnt.

Megint ránéztem Quauthemoc-ra. Ekkor olyan volt, mintha hallottam volna valami mély zengő hangot.

A 13. koponya üzenete

„ Quauthemoc vagyok. Én vagyok a tizenharmadik. Használd arra az általam elérhető lehetőségeket, hogy szolgáld az embereket! Segíts nekem felébreszteni őket, utána pedig vigyél haza!”

Belső szemeim előtt megjelent egy hely a Maják földjéről, amit eddig csak képekről láttam. Ezzel egyidejűleg egy szám is megjelent a fejemben: 2012!

Megjegyzés:

2009-ben a koponyát megvizsgálták egy „Stone Age” nevű ásványboltban Glastonbury-ben. A vizsgálat szerint a kő obszidián, zárványokkal. Súlya 1.5kg. Méretei: fej körmérete 35cm, koponya arca 8cm, koponya arc magassága 11cm,.

A vizsgálat szerint nincs nyoma mechanikus munkálatoknak a koponyán.

A vizsgálat során jelenlévő személyek szerint a koponya erős érzelmeket váltott ki, volt aki telepatikusan is beszélt Quauthemoc-al.

Az elnevezés:„Quauthemoc” azték, navatl nyelvből származik, jelentése „lecsapó sas”. Az utolsó azték királyt is így hívták, akit a spanyol hódítók megöltek 1525-ben.

Mi lett a koponya sorsa?

2019 március 19-én felkerestük emailben Thomas Ritter urat, akihez került a koponya Michaeltől. A következőt mesélte el nekünk:

„Az Önök által keresett fekete koponya, melynek neve Quauthemoc (navatl nyelven „lecsapó sas”) 2009 és 2012-ben volt a birtokomban, és úgy tűnik valóban Heinrich Himmleré volt korábban. 2012-ben elkísértem a koponyát egy találkozóra Chiapasba, mely Maja területen van. Ott kaptam „cserébe” egy másik, nem kevésbé érdekes koponyát, melynek neve Koo lh Noor, aki azóta is kísér engem.”

Koo lh Noor

Pár szó Koo lh Noor kristálykoponyáról:

Ez a koponya kapcsolatban áll a 13 koponyával. A neve egy változata a perzsa „Koh-i-Noor”-nak, mely jelentése: „A fény hegye”. Sokáig a templomos lovagok tulajdonában volt. állítólag Salamon király kincstárában volt, aki Saba királynőtől kapta. Azt tartják a kristálykoponya segítségével lehetséges kapcsolatba kerülnie az arkangyalokkal. A koponyát azért kapta, mert fontos az egyensúly, az egység és az ehhez vezető tudás.

.

I am text block. Click edit button to change this text. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.

Klikk a képre

I am text block. Click edit button to change this text. Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Ut elit tellus, luctus nec ullamcorper mattis, pulvinar dapibus leo.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

:bye:  :good:  :negative:  :scratch:  :wacko:  :yahoo:  B-)  :heart:  :rose:  :-)  :whistle:  :yes:  :cry:  :mail:  :-( 
:unsure:  ;-) 
 

Kategóriák

Blog bejegyzések archívuma

error: Content is protected !!